Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Песнь восхождения. Когда возвращал Господь плен Сиона, мы были как бы видящие во сне:

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

тогда уста наши были полны веселья, и язык наш пения; тогда между народами говорили: “великое сотворил Господь над ними!”

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Великое сотворил Господь над нами: мы радовались.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Возврати, Господи, пленников наших, как потоки на полдень.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Сеявшие со слезами будут пожинать с радостью.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

С плачем несущий семена возвратится с радостью, неся снопы свои.