Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Quando o Senhor trouxe do captiveiro os que voltaram a Sião estavamos com os que sonham.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Então a nossa bocca se encheu do riso e a nossa lingua de cantico: então se dizia entre as nações: Grandes coisas fez o Senhor a estes.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Grandes coisas fez o Senhor por nós, pelas quaes estamos alegres.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Traze-nos outra vez, ó Senhor, do captiveiro, como as correntes das aguas no sul.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Os que semeiam em lagrimas segarão com alegria.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Aquelle que leva a preciosa semente, andando e chorando, voltará sem duvida com alegria, trazendo comsigo os seus molhos.