Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

NI anjau Ieowa kotin kapuredor me jalidi en Ijrael akan, kit rajon ir, me auramen.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

I anjau au at me dir en kaurur, o Io at me dir en nijinij. I anjau men iki kan ap inda: Meid laud dodok en Ieowa re’rail!

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Melel, dodok en Ieowa meid Iaud on kit er, o i me je kin peren kida.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Main Ieowa, re kotin kapuredo at jalidi kan dueta pilap en jap en pali air akan.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Me kamore kidi pil en maj arail, pan dolun ni peren.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Re kin weweidki janejan, o kin wewa wa kajampwal, a ni ar puredo, re pan peren, wad oar kap en wa kan.