Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Ein song til høgtidsferderne. Då Herren førde Sions fangar heim att, då var me som drøymande.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Då fylltest vår munn med lått, og vår tunga med fagnadrop. Då sagde dei millom heidningarne: «Store ting hev Herren gjort mot desse.»

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Store ting hev Herren gjort mot oss, og me vart glade.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Herre, før du våre fangar heim att som bekkjer i Sudlandet!

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Dei som sår med tåror, skal hausta med glederop.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Dei gjeng av stad og græt og ber sitt såkorn. So kjem dei att med fagnadrop og ber sine kornband.