Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Svētku dziesma. Kad Tas Kungs atkal atveda Ciānas cietumniekus, tad mēs bijām tā kā kas sapņus redz;

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Tad mūsu mute bija pilna smiešanās un mūsu mēle pilna gavilēšanas; tad sacīja starp pagāniem: Tas Kungs lielas lietas pie šiem ir darījis.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Tas Kungs lielas lietas pie mums ir darījis, par to priecājamies.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Ak Kungs, atved atpakaļ mūsu cietumniekus, kā upes dienvidu zemē!

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Kas ar asarām sēj, ar gavilēšanu pļaus;

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Tie aiziet un raud, dārgu sēklu nesdami, bet tiešām ar prieku tie atkal nāks un nesīs savus kūlīšus.