Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Canticum graduum. [In convertendo Dominus captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Tunc repletum est gaudio os nostrum, et lingua nostra exsultatione. Tunc dicent inter gentes: Magnificavit Dominus facere cum eis.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Magnificavit Dominus facere nobiscum; facti sumus lætantes.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Converte, Domine, captivitatem nostram, sicut torrens in austro.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Qui seminant in lacrimis, in exsultatione metent.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Euntes ibant et flebant, mittentes semina sua. Venientes autem venient cum exsultatione, portantes manipulos suos.]