Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Ke LEUM GOD El folokinkutme nu Jerusalem, Oana kut in mweme!

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Kut israsr, ac kut on ke engan! Na mutunfacl saya elos fahk, “LEUM GOD El oru ma na yohk nu selos.”

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Aok pwaye, El oru ma na yohk nu sesr; Kut tuh arulana engan kac!

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

LEUM GOD, sifilpa folokonak kasrpasr in oana meet, Oana ke af uh sifilpa use kof nu ke infacl ma paola.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Lela tuh elos su tung ke pacl elos taknelik, Elos in kosrani ke engan!

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Elos su tung ke elos fahla ac us fita in taknelik Fah foloko ke pusren on in engan Ke elos us fokin kosrani lalos.