Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Quando il Signore ricondusse i prigionieri di Sion, ci sembrava di sognare. Canto delle ascensioni.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Allora la nostra bocca si aprì al sorriso, la nostra lingua si sciolse in canti di gioia. Allora si diceva tra i popoli: «Il Signore ha fatto grandi cose per loro».

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Grandi cose ha fatto il Signore per noi, ci ha colmati di gioia.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Riconduci, Signore, i nostri prigionieri, come i torrenti del Negheb.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Chi semina nelle lacrime mieterà con giubilo.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Nell'andare, se ne va e piange, portando la semente da gettare, ma nel tornare, viene con giubilo, portando i suoi covoni.