< Zsoltárok 126 >
1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
Cantique de Mahaloth. Quand l'Eternel ramena les captifs de Sion, nous étions comme ceux qui songent.
2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
Alors notre bouche fut remplie de joie, et notre langue de chant de triomphe, alors on disait parmi les nations: l'Eternel a fait de grandes choses à ceux-ci;
3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
L'Eternel nous a fait de grandes choses; nous [en] avons été réjouis.
4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
Ô Eternel! ramène nos prisonniers, [en sorte qu'ils soient] comme les courants [des eaux] au pays du Midi.
5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:
Ceux qui sèment avec larmes, moissonneront avec chant de triomphe.
6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.
Celui qui porte la semence pour la mettre en terre, ira son chemin en pleurant, mais il reviendra avec chant de triomphe, quand il portera ses gerbes.