Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

A Song of Degrees. When the Lord turned the captivity of Sion, we became as comforted ones.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Then was our mouth filled with joy, and our tongue with exultation: then would they say among the Gentiles,

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

The Lord has done great things among them. The Lord has done great things for us, we became joyful.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Turn, O Lord, our captivity, as the steams in the south.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

They that sow in tears shall reap in joy.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

They went on and wept as they cast their seeds; but they shall surely come with exultation, bringing their sheaves [with them].