Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Een bedevaartslied. Toen Jahweh Sion uit de ballingschap bracht, Was het ons als een droom;

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Toen werd onze mond met lachen gevuld, Onze tong met gejubel. Toen zei men onder de volken: "Jahweh heeft hun grote dingen gedaan!"

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Ja, grote dingen heeft Jahweh ons gedaan; En daarom zijn wij verheugd!

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Ach Jahweh, wend ons lot weer ten beste, Als voor de dorre greppels van Négeb:

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Die nu zaaien met tranen, Laat ze maaien met jubel!

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Met geween trekt men op, Om het zaad uit te strooien: Maar met gejuich keert men terug, Met schoven beladen!