Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Wer ma ji wero kadhi e hekalu. Kane Jehova Nyasaye odwogo joma otwe Sayun, to ne ochalonwa mana lek.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Ne wathungʼ gi nyiero kendo dhowa nopongʼ gi wende mor. Eka nowachore e dier ogendini niya, “Jehova Nyasaye osetimonegi gik madongo.”

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Adier, Jehova Nyasaye osetimonwa gik madongo, omiyo wamor mokalo.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Duognwa gigewa, yaye Jehova Nyasaye, mondo wachal gi aore man Negev.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Joma komo kodhi kaywak biro keyo ka wero wende mor.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Ngʼat madhi oko kaywak, kotingʼo kodhi mikomo, biro duogo ka wero wende mor, kotingʼo cham mosechiek.