Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Tangtlaeng laa BOEIPA loh Zion hlangsol te ham mael puei vaengah mang man bangla ka om uh.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Te vaengah mamih ka ah nueihbu neh mamih lai ah tamlung khaw bae. Te dongah namtom taengah, “He he aka saii ham khaw BOEIPA tah khuet pai,” a ti uh.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Mamih ham aka saii BOEIPA he a khuet dongah kohoe la ng'om uh.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

BOEIPA aw kaimih thongtla thongla te tuithim kah sokca bangla mael sak lah.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Mikphi neh aka tawn rhoek loh tamlung neh a ah uh ni.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Cet rhoe cet tih rhah doeah cangtii rhovoep aka phuei tah a cangpa pawn doela tamlung neh ha mael rhoe ha mael ni.