Zsoltárok 125

1 Zarándoklás éneke. Akik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.

Tisti, ki zaupajo v Gospoda, bodo kakor gora Sion, ki ne more biti odstranjena, temveč ostaja na veke.

2 Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.

Kakor so gore naokoli Jeruzalema, tako je Gospod naokoli svojega ljudstva od tega časa naprej, celo za vedno.

3 Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.

Kajti palica zlobnih ne bo počivala na deležu pravičnih, da ne bi pravični svojih rok iztegnili h krivičnosti.

4 Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!

Delaj dobro, oh Gospod, tistim, ki so dobri in tistim, ki so iskreni v svojih srcih.

5 De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

Glede takšnih, ki zavijajo na svoje sprijene poti, jih bo Gospod odvedel z delavci krivičnosti, toda nad Izraelom bo mir.