Zsoltárok 125

1 Zarándoklás éneke. Akik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.

Ко се узда у Господа, он је као гора Сион, не помеша се, остаје довека.

2 Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.

Око Јерусалима су горе, и Господ је око народа свог одсад и довека.

3 Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.

Јер неће остати скиптар безбожнички над делом праведничким, да не би праведници пружили руке своје на безакоње.

4 Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!

Учини, Господе, добро добрима и онима који су права срца.

5 De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

А који сврћу на криве путе, отераће Господ с онима који чине безакоње. Мир Израиљу!