Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

Faarfannaa ol baʼuu. Faarfannaa Daawit. Israaʼel akkana haa jedhu: Utuu Waaqayyo garee keenya taʼuu baatee,

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

utuu Waaqayyo garee keenya taʼuu baatee, yommuu namoonni nutti kaʼanitti,

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

yommuu aariin isaanii nutti bobaʼetti, silaa isaan utuu nu lubbuun jirruu nu liqimsu turan;

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

lolaan nu liqimsee dhaʼaan bishaanii nurra yaaʼa ture;

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

bishaan hamaan nu fudhatee bada ture.

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Waaqayyo akka nu ilkaan isaaniitiin cicciramnuuf dabarsee itti nu hin kennin sun haa eebbifamu.

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Akkuma simbirri kiyyoo adamsituu jalaa baatu, nu isaan jalaa baaneerra; kiyyoon ni ciccite; nus jalaa baane.

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Gargaarsi keenya maqaa Waaqayyoo, Uumaa samii fi lafa sanaa ti.