Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

Canticum graduum. Nisi quia Dominus erat in nobis, dicat nunc Israel:

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

nisi quia Dominus erat in nobis, Cum exurgerent homines in nos,

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

forte vivos deglutissent nos: Cum irasceretur furor eorum in nos,

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

forsitan aqua absorbuisset nos.

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

Torrentem pertransivit anima nostra: forsitan pertransisset anima nostra aquam intolerabilem.

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Benedictus Dominus qui non dedit nos, in captionem dentibus eorum.

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Anima nostra sicut passer erepta est de laqueo venantium: Laqueus contritus est, et nos liberati sumus.

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Adiutorium nostrum in nomine Domini, qui fecit caelum et terram.