Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

[Psalm lal David] LEUM GOD El funu tia wi kut la, lukun fuka? O Israel, kowos in topuk!

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

“LEUM GOD El funu tia wi kut le, Ke mwet lokoalok elos mweun lain kut

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

Kut lukun moul na elos ukumkutla Ke sripen kasrkusrak lulap lalos sesr;

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

Na sronot u pokkutla, Kof u afwinkutla,

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

A kof pulkulak akwalomyekutla.”

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Lela kut in sang kulo nu sin LEUM GOD, Su tia filikutyang nu in poun mwet lokoalok lasr.

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Kut tu kaingla oana sie won su kaingla liki sruf lun mwet sru won; Sruf u musalla a kut sukosokla!

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Kasru lasr tuku sin LEUM GOD, Su orala kusrao ac faclu.