Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

Waƙar haurawa. Ta Dawuda. Da ba don Ubangiji ya kasance a gefenmu ba, bari Isra’ila yă ce,

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

da ba don Ubangiji ya kasance a gefenmu ba sa’ad da aka auka mana,

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

sa’ad da fushinsu ya ƙuna a kanmu, ai, da sun haɗiye mu da rai;

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

da rigyawa ta kwashe mu, da ambaliya ta rufe mu.

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

Da ruwa mai hauka ya share mu ƙaf.

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Yabo ya tabbata ga Ubangiji, wanda bai bari aka yayyage mu da haƙoransu ba.

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Mun tsira kamar tsuntsu daga tarkon mai farauta; an tsinke tarko, muka kuwa tsira.

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Taimakonmu yana a sunan Ubangiji, Wanda ya yi sama da ƙasa.