Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

Ein Loblied im höhern Chor. Wo der HERR nicht bei uns wäre, so sage Israel,

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

wo der HERR nicht bei uns wäre, wenn die Menschen sich wider uns setzen:

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

so verschlängen sie uns lebendig, wenn ihr Zorn über uns ergrimmte;

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

so ersäufte uns Wasser, Ströme gingen über unsre Seele;

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

es gingen Wasser allzu hoch über unsre Seele.

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Gelobet sei der HERR, daß er uns nicht gibt zum Raub in ihre Zähne!

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Unsre Seele ist entronnen wie ein Vogel dem Stricke des Voglers; der Strick ist zerrissen, wir sind los.

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Unsre Hilfe steht im Namen des HERRN, der Himmel und Erden gemacht hat.