Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

Davidin veisu korkeimmassa Kuorissa. Ellei Herra olisi meidän kanssamme, niin sanokaan Israel:

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

Ellei Herra olisi meidän kanssamme, koska ihmiset karkaavat meitä vastaan,

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

Niin he nielisivät meidät elävältä, kuin heidän vihansa julmistuu meidän päällemme;

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

Niin vesi meitä upottais: kosket kävisivät sieluimme ylitse:

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

Niin ylpiät veden aallot kävisivät sielumme ylitse.

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Kiitetty olkoon Herra, joka ei meitä anna raatelukseksi heidän hampaillensa!

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Meidän sielumme pääsi niinkuin lintu lintumiehen paulasta. Paula on särjetty, ja me olemme päästetyt.

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Meidän apumme on Herran nimessä, joka taivaan ja maan tehnyt on.