Zsoltárok 124

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

David ƒe mɔzɔha. Ne menye Yehowae le mía dzi o la, Israel negblɔ be,

2 ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

“Ɖe menye Yehowae le mía dzi o la, esi amegbetɔwo tso ɖe mía ŋu,

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

eye woƒe dɔmedzoe bi ɖe mía ŋu la, anye ne womi mí agbagbee,

4 akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

anye ne tsi ɖe mí hesi to mía dzi,

5 akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

anye ne tɔ dzeagbowo kplɔ mí dzoe.”

6 Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

Woakafu Yehowa, ame si meɖe mɔ be woavuvu mí kple woƒe aɖu o.

7 Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

Míesi abe xevi si do le mɔtrela ƒe mɔka me la ene; mɔka la tso, eye míesi dzo.

8 Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Míaƒe xɔname le Yehowa, dziƒo kple anyigba Wɔla la gbɔ.