< Zsoltárok 123 >

1 Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!
Cântico dos degraus: Levanto meus olhos a ti, que moras nos céus.
2 Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.
Eis que, assim como os olhos dos servos [olham] para a mão de seus senhores, e os olhos da serva para a mão de sua senhora, assim também nossos olhos [olharão] para o SENHOR nosso Deus, até que ele tenha piedade de nós.
3 Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;
Tem piedade de nós, SENHOR! Tem piedade de nós; pois temos sido humilhados em excesso.
4 bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.
Nossa alma está cheia da zombaria dos insolentes, e da humilhação dos arrogantes.

< Zsoltárok 123 >