< Zsoltárok 123 >

1 Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!
Ein Lied im höhern Chor. Ich hebe meine Augen auf zu dir, der du im Himmel sitzest.
2 Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.
Siehe! wie die Augen der Knechte auf die Hände ihrer Herren sehen, wie die Augen der Magd auf die Hände ihrer Frau, also sehen unsre Augen auf den HERRN, unsern Gott, bis er uns gnädig werde.
3 Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;
Sei uns gnädig, HERR, sei uns gnädig! denn wir sind sehr voll Verachtung.
4 bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.
Sehr voll ist unsre Seele von der Stolzen Spott und der Hoffärtigen Verachtung.

< Zsoltárok 123 >