Zsoltárok 123

1 Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

Cantique des montées. J’élève mes yeux vers toi, ô toi qui siège dans les cieux!

2 Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

Comme l’œil du serviteur est fixé sur la main de son maître, et l’œil de la servante sur la main de sa maîtresse, ainsi nos yeux sont fixés sur Yahweh, notre Dieu, jusqu’à ce qu’il ait pitié de nous.

3 Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

Aie pitié de nous, Yahweh, aie pitié de nous, car nous n’avons été que trop rassasiés d’opprobres.

4 bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.

Notre âme n’a été que trop rassasiée de la moquerie des superbes, du mépris des orgueilleux.