Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

«Yuqirigha chiqish naxshisi» Ular manga: «Perwerdigarning öyige chiqayli» — déginide, Shadlandim.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Putlirimiz derwaziliring ichide turushqa nésip boldi, i Yérusalém!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

I Yérusalém, sen jipsilashturulup retlik sélin’ghan bir sheherdursen;

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Qebililer u yerge chiqidu, Yahning qebililiri chiqidu; Israilgha bérilgen körsetme boyiche, Perwerdigarning namigha teshekkür éytish üchün chiqidu.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Chünki u yerde höküm chiqirishqa textler sélindi, Dawutning jemetidikilerge textler sélindi.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Yérusalémning aman-xatirjemlikini izdep dua qilinglar; Séni söygenler ronaq tapidu.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Istihkamliring ichide aman-xatirjemlik bolsun, Ordiliring ichide awat-aramliq bolsun!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Qérindashlirim hem yar-buraderlirim üchün, Men: «Aman-xatirjemlik ichingde bolsun» — deymen.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Perwerdigar Xudayimizning öyi üchün, Séning ronaq tépishinggha intilimen!