Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Пісня проча́н. Давидова.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ноги наші стояли в воро́тях Твоїх, Єрусали́ме.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Єрусалиме, збудо́ваний ти як те місто, що злу́чене ра́зом,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

куди схо́дять племе́на, племе́на Господні, — щоб сві́дчити Ізра́їлеві, щоб Іме́нню Господньому дя́кувати!

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Бо то там на престо́лах для суду сидять, на престолах дому Дави́дового.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Миру бажайте для Єрусалиму: „Нехай бу́дуть безпе́чні, хто любить тебе!“

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Нехай буде мир у твоїх передму́р'ях, безпе́ка в пала́тах твоїх!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Ради бра́тті моєї та дру́зів моїх я буду каза́ти: „Мир тобі!“

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Ради дому Господа, нашого Бога, я буду шукати для тебе добра́!