Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Ɔsoroforɔ dwom. Dawid deɛ. Ɛberɛ a wɔsee me sɛ, “Ma yɛnkɔ Awurade fie” no, mʼani gyeeɛ.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Yɛgyinagyina wʼapono ano, Ao Yerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Wɔakyekyere Yerusalem yie sɛ kuropɔn. Wɔahyehyɛ mu nneɛma fɛfɛ.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Ɛhɔ na mmusuakuo no korɔ, Awurade mmusuakuo no. Wɔkɔkamfo Awurade din sɛdeɛ nhyehyɛeɛ a wɔde ama Israel no teɛ.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Ɛhɔ na atemmuo nhennwa no sisi, Dawid fie nhennwa no.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Monsrɛ asomdwoeɛ mma Yerusalem sɛ, “Ma wɔn a wɔdɔ wo no nnya banbɔ.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Ma asomdwoeɛ mmra wʼafasuo mu na banbɔ mmra wʼabankɛsewa mu.”

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Me nuanom ne me nnamfonom enti, meka sɛ, “Asomdwoeɛ ntena wo mu.”

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Awurade yɛn Onyankopɔn fie enti, mɛhwehwɛ wo nkɔsoɔ.