Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

En vallfartssång; av David. Jag gladdes, när man sade till mig: "Vi skola gå till HERRENS hus."

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Våra fötter fingo träda in i dina portar, Jerusalem,

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, du nyuppbyggda stad, där hus sluter sig väl till hus,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

dit stammarna draga upp, HERRENS stammar, efter lagen för Israel, till att prisa HERRENS namn.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Ty där äro ställda domarstolar, stolar för Davids hus.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Önsken Jerusalem frid; ja, dem gånge väl, som älska dig.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Frid vare inom dina murar, välgång i dina palats!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

För mina bröders och vänners skull vill jag tillsäga dig frid.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

För HERRENS, vår Guds, hus' skull vill jag söka din välfärd.