Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

En visa Davids i högre choren. Jag glädes i det mig sagdt är, att vi skole gå in uti Herrans hus;

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Och att våre fötter skola stå i dinom portom, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem är bygdt, att det skall vara en stad, der man tillsammankomma skall;

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Dit slägterna uppgå skola, nämliga Herrans slägter, till att predika Israels folke, till att tacka Herrans Namne.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Ty der äro satte stolar till doms, Davids hus stolar.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Önsker Jerusalem lycko; dem gånge väl, som dig älska.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Frid vare innan dina murar, och lycka i dina palats.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

För mina bröders och fränders skull vill jag dig frid önska.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

För Herrans vår Guds hus skull vill jag ditt bästa söka.