Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Canción de las gradas: de David. Yo me alegré con los que me decían: A la Casa del SEÑOR iremos.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Nuestros pies estuvieron en tus puertas, oh Jerusalén;

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalén, la que es edificada como una ciudad que está bien unida entre sí.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Porque allá subieron las tribus, las tribus de JAH, el testimonio a Israel, para alabar el Nombre del SEÑOR.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Porque allá están los tronos del juicio, los tronos de la casa de David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Demandad la paz de Jerusalén; sean pacificados los que te aman.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Haya paz en tu antemuro, y descanso en tus palacios.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

A causa de mis hermanos y mis compañeros hablaré ahora paz de ti.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

A causa de la Casa del SEÑOR nuestro Dios, buscaré bien para ti.