Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Cántico gradual: de David. YO me alegré con los que me decían: A la casa de Jehová iremos.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Nuestros pies estuvieron en tus puertas, oh Jerusalem;

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, que se ha edificado como una ciudad que está bien unida entre sí.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Y allá subieron las tribus, las tribus de JAH, [conforme] al testimonio [dado] á Israel, para alabar el nombre de Jehová.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Porque allá están las sillas del juicio, las sillas de la casa de David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Pedid la paz de Jerusalem: sean prosperados los que te aman.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Haya paz en tu antemuro, [y] descanso en tus palacios.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Por amor de mis hermanos y mis compañeros hablaré ahora paz de ti.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

A causa de la casa de Jehová nuestro Dios, buscaré bien para ti.