Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Bil sem vesel, ko so mi rekli: »Pojdimo v Gospodovo hišo.«

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Naša stopala bodo stala znotraj tvojih velikih vrat, oh Jeruzalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jeruzalem je zgrajen kakor mesto, ki je stisnjeno skupaj,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

kamor se vzpenjajo rodovi, Gospodovi rodovi, v pričevanje Izraelu, da dajejo zahvalo Gospodovemu imenu.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Kajti tam so postavljeni sodni prestoli, prestoli Davidove hiše.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Mólite za mir v Jeruzalemu. Tisti, ki te ljubijo, bodo uspevali.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Mir bodi znotraj tvojih zidov in uspevanje v tvojih palačah.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Zaradi mojih bratov in zaradi družabnikov bom torej rekel: »Mir bodi znotraj tebe.«

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Zaradi hiše Gospoda, našega Boga, bom iskal tvoje dobro.