Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Rwiyo rworwendo rwaDhavhidhi. Ndakafara pavakati kwandiri, “Handei kumba yaJehovha.”

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Tsoka dzedu dzimire mukati mamasuo ako, iwe Jerusarema.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusarema rakavakwa seguta rakapakata kwazvo.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Ndiko kunokwira marudzi, iwo marudzi aJehovha, kundorumbidza zita raJehovha maererano nezvakatemerwa Israeri.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Zvigaro zvokutonga zvimire ikoko, zvigaro zvoushe zveimba yaDhavhidhi.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Nyengetererai rugare rweJerusarema: “Vanokuda dai vagara zvakanaka.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Dai mukati mamasvingo ako maita rugare, nokuchengetedzeka mukati menhare dzako.”

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Nokuda kwehama neshamwari dzangu, ndichati, “Rugare ngaruve mukati mako.”

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Nokuda kweimba yaJehovha Mwari wedu, ndichatsvaka kubudirira kwako.