Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Ein song til høgtidsferderne; av David. Glad vart eg då dei sagde til meg: «Me vil ganga til Herrens hus.»

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Våre føter fekk standa i dine portar, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, du velbygde by, ein by som heng vel i hop.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Der ætterne fer upp, Herrens ætter, etter Israels lov, til å prisa Herrens namn.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

For der er stolar sette til domstolar for Davids hus.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Bed um fred for Jerusalem! det gange deim vel som elskar deg!

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Fred vere innanfor dine murar og ro i dine salar!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

For mine brør og vener skuld vil eg segja: «Fred vere i deg!»

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

For Herrens, vår Guds, hus skuld vil eg søkja det som er godt for deg.