Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Ngathokoza lapho besithi kimi: Kasiye endlini yeNkosi.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Inyawo zethu zimi emasangweni akho, Jerusalema.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

IJerusalema yakhiwe njengomuzi ohlangeneyo ngokwawo,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

lapho izizwe ezenyukela khona, izizwe zeNkosi, kubufakazi bukaIsrayeli, ukuze zibonge ibizo leNkosi.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Ngoba kumiswe khona izihlalo zobukhosi zesahlulelo, izihlalo zobukhosi zendlu kaDavida.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Khulekelani ukuthula kweJerusalema; bazaphumelela abakuthandayo.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Kakube khona ukuthula phakathi kwemiduli yakho, inhlalakahle ezigodlweni zakho.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Ngenxa yabafowethu labangane bami sengizakuthi: Ukuthula kakube phakathi kwakho.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Ngenxa yendlu yeNkosi uNkulunkulu wethu ngizakudingela okuhle.