Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Oluyimba nga balinnya amadaala. Lwa Dawudi. Nasanyuka bwe baŋŋamba nti, “Tugende mu nnyumba ya Mukama!”

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ebigere byaffe biyimiridde mu miryango gyo, Ayi Yerusaalemi.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Yerusaalemi yazimbibwa okuba ekibuga ekinywevu ekiyimiridde awamu.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Eyo ebika byonna gye biraga, ebika bya Mukama, okutendereza erinnya lya Mukama ng’ebiragiro ebyaweebwa Isirayiri bwe biri.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Eyo entebe ez’okusalirako emisango gye zaateekebwa; z’entebe ez’obwakabaka ez’ennyumba ya Dawudi.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Musabirenga Yerusaalemi emirembe: “Abo abakwagala bafune ebirungi.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Emirembe gibeerenga munda w’ebisenge byo; n’amayumba go amanene gabeerenga n’omukisa era nga manywevu.”

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Olwa baganda bange ne mikwano gyange nnaayogeranga nti, “Emirembe gibeerenga mu ggwe.”

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Olw’obulungi bw’ennyumba ya Mukama Katonda waffe, nnaanoonyanga okukulaakulana kwa Yerusaalemi.