Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Canticum graduum. [Lætatus sum in his quæ dicta sunt mihi: In domum Domini ibimus.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Stantes erant pedes nostri in atriis tuis, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, quæ ædificatur ut civitas, cujus participatio ejus in idipsum.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini: testimonium Israël, ad confitendum nomini Domini.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Quia illic sederunt sedes in judicio, sedes super domum David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Rogate quæ ad pacem sunt Jerusalem, et abundantia diligentibus te.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Fiat pax in virtute tua, et abundantia in turribus tuis.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Propter fratres meos et proximos meos, loquebar pacem de te.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Propter domum Domini Dei nostri, quæsivi bona tibi.]