Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Cantico di Maalot, di Davide IO mi son rallegrato di ciò che mi è stato detto: Andiamo alla Casa del Signore.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

O Gerusalemme, I nostri piedi son fermi nelle tue porte.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Gerusalemme, che sei edificata Come una città che è ben congiunta insieme.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Là ove salgono le tribù, le tribù del Signore, Alla Testimonianza d'Israele, Per celebrare il Nome del Signore,

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Perciocchè quivi son posti i seggi per lo giudicio, I seggi della Casa di Davide.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Richiedete la pace di Gerusalemme; [O Gerusalemme], prosperino quelli che ti amano.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Pace sia nelle tue fortezze, E tranquillità ne' tuoi palazzi.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Per amor de' miei fratelli e de' miei prossimi, Io dirò ora: Pace [sia] in te.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Per amor della Casa del Signore Iddio nostro, Io procaccerò il tuo bene.