Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

«Ωιδή των Αναβαθμών, του Δαβίδ.» Ευφράνθην ότε μοι είπον, Ας υπάγωμεν εις τον οίκον του Κυρίου·

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Οι πόδες ημών θέλουσιν ίστασθαι εν ταις πύλαις σου, Ιερουσαλήμ·

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Ιερουσαλήμ, η ωκοδομημένη ως πόλις συνηρμοσμένη ομού.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Εκεί αναβαίνουσιν αι φυλαί, αι φυλαί του Κυρίου, κατά το διατεταγμένον εις τον Ισραήλ, διά να δοξολογήσωσι το όνομα του Κυρίου.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Διότι εκεί ετέθησαν θρόνοι διά κρίσιν, οι θρόνοι του οίκου του Δαβίδ.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Ζητείτε την ειρήνην της Ιερουσαλήμ· ας ευτυχώσιν οι αγαπώντές σε.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Ας ήναι ειρήνη εις τα τείχη σου, αφθονία εις τα παλάτιά σου.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Ένεκεν των αδελφών μου και των πλησίον μου, θέλω λέγει τώρα, Ειρήνη εις σέ·

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Ένεκεν του οίκου Κυρίου του Θεού ημών, θέλω ζητεί το καλόν σου.