Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Thaburi ya Daudi Nĩndakenire hamwe na arĩa maanjĩĩrire atĩrĩ, “Nĩtũthiĩ nyũmba ya Jehova.”

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Magũrũ maitũ marũgamĩte ihingo-inĩ ciaku, wee Jerusalemu.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalemu rĩakĩtwo ta itũũra inene rĩnyitithanĩtio wega.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Kũu nĩkuo mĩhĩrĩga yambataga, o yo mĩhĩrĩga ya Jehova, ĩgathiĩ kũgooca rĩĩtwa rĩa Jehova kũringana na mawatho marĩa aheete Isiraeli.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Kũu nĩkuo kũigĩtwo itĩ cia ũnene cia atuanĩri ciira, o cio itĩ cia ũnene cia nyũmba ya Daudi.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Hoerai Jerusalemu thayũ: “Arĩa makwendete marotũũra na thayũ.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Kũrĩa thingo ciaku ciirigĩire kũrogĩa na thayũ, naguo ũgitĩri ũgĩe ciikaro-inĩ ciaku cia ũthamaki.”

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Nĩ ũndũ wa ariũ a baba na arata, nguuga atĩrĩ, “Thayũ ũrogĩa thĩinĩ waku.”

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Nĩ ũndũ wa nyũmba ya Jehova Ngai witũ, caragia ũgaacĩru waku.