Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Ein Wallfahrtslied Davids. Ich freute mich, als man mir sagte:

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

So stehn denn nunmehr unsre Füße in deinen Toren, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, du wiedererbaute als eine Stadt, die fest in sich geschlossen,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

wohin die Stämme hinaufziehn, die Stämme des HERRN, nach der für Israel gültigen Weisung, dort den Namen des HERRN zu preisen;

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

denn dort waren einst aufgestellt die Stühle zum Gericht, die Stühle des Hauses Davids.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Bringet Jerusalem dar den Friedensgruß: »Heil denen, die dich lieben!

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Friede herrsche vor deinen Mauern, sichere Ruhe in deinen Palästen!«

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Um meiner Brüder und Freunde willen will ich dir Frieden wünschen;

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

um des Hauses des HERRN, unsres Gottes, willen will ich Segen für dich erbitten.