Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

The song of the grecis of Dauid. I am glad in these thingis, that ben seid to me; We schulen go in to the hous of the Lord.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Oure feet weren stondynge; in thi hallis, thou Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, which is bildid as a citee; whos part taking therof is in to the same thing.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

For the lynagis, the lynagis of the Lord stieden thidir, the witnessing of Israel; to knouleche to the name of the Lord.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

For thei saten there on seetis in doom; seetis on the hous of Dauid.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Preie ye tho thingis, that ben to the pees of Jerusalem; and abundaunce be to hem that louen thee.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Pees be maad in thi vertu; and abundaunce in thi touris.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

For my britheren and my neiyboris; Y spak pees of thee.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

For the hous of oure Lord God; Y souyte goodis to thee.