Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

A song of ascents. Of David. I was glad when they said to me, ‘We will go to the house of the Lord.’

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Now we are standing, within your gates, O Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

O Jerusalem, built close-packed, like a city without breach or gap,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

to you do the tribes come, the tribes of the Lord, as the law has ordained for Israel, there to give thanks to the Lord.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

There once stood thrones of justice even thrones of the household of David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Pray that all may be well with Jerusalem, and well with those who love you,

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

well within your ramparts, and well within your palaces.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

For the sake of my brethren and friends, I will wish you now prosperity:

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

for the sake of the house of the Lord our God, I will seek your good.