Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

“A song of the degrees by David.” I was rejoiced when they said unto me, Unto the house of the Lord let us go.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Our feet are now standing within thy gates, O Jerusalem!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, which art built as a city wherein all associate together.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

For thither go up the tribes of the Lord, as a testimony for Israel, to give thanks unto the name of the Lord.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

For there are placed chairs for [giving] judgment, the chairs for the house of David.—

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Pray ye for the peace of Jerusalem; may those that love thee prosper.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

May there be peace within thy walls, prosperity within thy palaces,

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

For the sake of my brethren and my friends, let me now speak, Peace be within thee.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

For the sake of the house of the Lord our God, will I seek thy good.