Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

A Song of Ascents; of David. I rejoiced when they said unto me: 'Let us go unto the house of the LORD.'

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Our feet are standing within thy gates, O Jerusalem;

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, that art builded as a city that is compact together;

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Whither the tribes went up, even the tribes of the LORD, as a testimony unto Israel, to give thanks unto the name of the LORD.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

For there were set thrones for judgment, the thrones of the house of David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Pray for the peace of Jerusalem; may they prosper that love thee.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Peace be within thy walls, and prosperity within thy palaces.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

For my brethren and companions' sakes, I will now say: 'Peace be within thee.'

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

For the sake of the house of the LORD our God I will seek thy good.