Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Een lied Hammaaloth, van David. Ik verblijd mij in degenen, die tot mij zeggen: Wij zullen in het huis des HEEREN gaan.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Onze voeten zijn staande in uw poorten, o Jeruzalem!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jeruzalem is gebouwd, als een stad, die wel samengevoegd is;

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Waarheen de stammen opgaan, de stammen des HEEREN, tot de getuigenis Israels, om den Naam des HEEREN te danken.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Want daar zijn de stoelen des gerichts gezet, de stoelen van het huis van David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Bidt om den vrede van Jeruzalem; wel moeten zij varen, die u beminnen.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Vrede zij in uw vesting, welvaren in uw paleizen.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Om mijner broederen en mijner vrienden wil, zal ik nu spreken, vrede zij in u!

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Om des huizes des HEEREN, onzes Gods wil, zal ik het goede voor u zoeken.