Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Een bedevaartslied. Wat was ik verheugd, toen men zeide: "Wij trekken op naar Jahweh’s huis!"

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

En nu staan onze voeten Al binnen uw poorten, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, als stad herbouwd, Met burgers, vast aaneen gesloten;

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Waar de stammen naar opgaan, De stammen van Jahweh. Daar is het Israël een wet, De Naam van Jahweh te loven;

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Daar staan de zetels voor het gericht, En het troongestoelte van Davids huis.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Jerusalem, die u liefhebben, Wensen u vrede en heil;

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Vrede zij binnen uw muren, Heil binnen uw burchten!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Om mijn broeders en vrienden Bid ik de vrede over u af;

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Om het huis van Jahweh, onzen God, Wil ik smeken voor uw heil!