Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Wer ma ji wero kadhi e hekalu. Mar Daudi. Ne amor gi joma nowachona niya, “Wadhiuru e od Jehova Nyasaye.”

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Tiendewa ochungʼ e dhorangeyeni, yaye Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem oger ka dala ma ji odakie machiegni motenore.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Kanyo e kama ogendini idho dhiye, ogendini mag Jehova Nyasaye dhi kuno, mondo opak nying Jehova Nyasaye ka giluwo chike mane omi Israel.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Kanyo ema kombe loch mag ngʼado bura nitie gin kombe loch mag jood Daudi.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Lamuru mondo Jerusalem obed gi kwe. Lamuru niya, “Mad joma oheri bed gi kwe.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Mad kwe yudre ei alworani, adier kwe mondo obedi ei ohinga mochieli.”

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Nikech owetena gi osiepena modak e iyi, awacho niya, “Jerusalem mondo obed gi kwe.”

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Nikech wach od Jehova Nyasaye ma Nyasachwa, adwaro ni idhi maber.