Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Jeg glædede mig ved dem, som sagde til mig: Vi ville gaa til Herrens Hus.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Vore Fødder stode i dine Porte, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, du, som er bygget op som en Stad, der er tæt sammenbygget,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

hvorhen Stammerne droge op, Herrens Stammer efter Israels Lov, for at prise Herrens Navn.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Thi der var Stole satte til Dom, Stole for Davids Hus.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Beder om Jerusalems Fred; Ro finde de, som elske dig.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Der være Fred paa din Mur, Ro i dine Paladser!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

For mine Brødres og mine Venners Skyld vil jeg sige: Fred være i dig!

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

For Herrens vor Guds Hus's Skyld vil jeg søge dit Bedste.